Kapcsolatai
A családja igen egyszerű. A szüleiről semmit sem tudni, de van egy bátyja, Makoto, aki ugyanolyan (vagy talán még jobban) kattant, mint ő. Komolytalan, megbízhatatlan jellemként írta le őt Shou, de valójában nagyon szeretik és jól ismerik egymást, ezt szokásuk rengeteg évődéssel kimutatni. Van egy öccse is, Yuri, aki azt a korszakát éli, hogy mindenben igyekszik lemásolni idősebb testvéreit. Divatszemüveg-mániások.
A játékban a legközelebb Mamoruhoz került, mondhatnánk, hogy kezd kialakulni valami szerelem-féle kötődés kettejük közt. Mamoru az egyetlen, akit a keresztnevén szólít, ezzel is azt fejezi ki, hogy benne maradéktalanul megbízik. A fiúra mindig számíthat, ha baj van, és Shou a kezdetektől fogva úgy érzi, hogy törődnie kell vele, ezért ajánlotta fel azt is, hogy cseréljenek szobát. Minorit csak mostanság kezdte el megkedvelni. Mivel mindketten lányok, egy kicsit jobban szót ért vele, mint a többi fiúval, plusz tudja, hogy Minori eszére és éleslátására mindig lehet számítani az osztályperek során.
A bábmesterrel még ismeretlen.

Múltja, életének története a Zetsubou Gakuenig

Testvéreivel együtt éltek egy városi lakásban, hármacskán. Ugyanabba a középiskolába jártak, mint a harmadik széria egyik főhősnője, Amagi Miharu. Jó barátokká váltak, Makoto még bele is szeretett a lányba. Shou sosem volt különösebben jó tanuló, jobban érdekelték a diákok által szervezett programok, a klubtevékenységek. Tagja volt a harcművészeti és a detektív klubbnak, Miharuval pedig főzni tanultak. Hamar kiderült, hogy Shou nem egy konyhatündér, ezért általában Miharu készített neki bentót ebédre. A lány azonban egyszer csak eltűnt, azután csak a harmadik generáció kapcsán hallottak róla megint.
Shou-nak volt egy kistermetű kutyája, aki végelgyengülésben még a második széria előtt elpusztult. Pici kislányként kapta, és a kutya hűségesen végigkísérte gimis napjait is. Shou nagyon sokat sírt miatta, ezért Makoto varrt neki kézzel egy plüss kutyát, ami azóta is a lány kabalája.

Sorsa/jövője a szabadulás után

Mamoru, Gou, Minori és ő egy darabig Chiakiék tokiói főhadiszállásán húzták meg magukat. Shouék igyekeztek mindenben segíteni a csapatot, hiszen közben tudomásukra jutott, hogy elindult egy harmadik generáció is. A negyedik generáció előtt úgy döntöttek, ideje elkezdeniük a saját életüket, ezért kibéreltek egy közös kis lakást, és azóta ott építgetik a mindennapjaikat. Szükség esetén, vagy ha kikapcsolódásra vágynak, persze azonnal ugranak és segítenek.

Képgaléria